A házas hittan havonta egy alkalommal kerül megrendezésre plébániánkon. A tematika általában mindig ugyanaz: meghívott, külsős előadók mindig más és más témakörben, egy 30-40 perces előadás tartanak. Az előadást követő 20-30 percben mindenki megbeszéli kettesben, élete párjával az előadás kapcsán felmerülő gondolatokat és kér-
déseket. Néha olyanokat is, amelyek nem kapcsolódnak szorosan az előadás témájához, de olyan jó kettesben, oldott hangulatban, nyugodt körülmények között beszélgetni.

Ezt követi a megosztó kör, ahol a nevével ellentétben nem a társaság megosztása a cél, hanem az előadással kapcsolatos gondolatainkat osztjuk meg egymás előtt, most már nem kettesben, hanem nagy körben: kit mi érintett meg az előadásból. Ez nem kötelező, de általában mindig mindenkit megérint valami. A hittant egy kis agapé zárja, ahol már kötetlenebb formában megy tovább a beszélgetés. Ez általában a hittan alatti gyermekvigyázásban részt vevő gyermekek és vigyázóik türelmének határáig tart és beszaladgálás vagy „Apa, mikor megyünk már haza?” mondatok kíséretében ér véget. A házas hittanok később beérő gyümölcse, hogy a házaspárok hazaérve vagy még napokkal később is erről beszélgetnek, mert mindenkinek jólesik a „Ki megy a gyerekért az óvodába”, „Mi lesz holnap vacsorára” meg a „Befizetted-e már a csekkeket” és egyéb színes hétköznapi mondatokból lélekben egy kicsit kitörni és magasabb röptű beszélgetéseket folytatni, akár egy megfáradt hétköznap
után is.

Az elmúlt alkalommal előadóink nehéz témába vágták fejszéjüket és a házasságban felmerülő konfliktusok kezelésében próbáltak útmutatót adni. „Nem az a jó házasság, ahol nincs konfliktus, hanem az, ahol megtanulták konstruktívan kezelni azt! Ha egyikünk győz, mindketten veszítünk. Ha az óriásra nézel, elbuksz, de ha Istenre nézel, az óriásaid dőlnek le” – hangzottak el az előadás kulcsmondatai. Négy romboló kommunikációs formáról is hallottunk, amely alkalmas a házasság szétrom-
bolására.

1. Kritikus támadás: amikor nem a társam egyes cselekedeit vonom késégbe, hanem magát a személyt támadom, pl. „Te mindig csak magadra gondolsz”
2. Önigazolás vagy mentegetőzés: amikor a másik kéréseit szorítom a háttérbe úgy, hogy közben saját magamat felmentem a felelősség alól, pl. „Én csak jót akartam, csak a te javadat néztem”
3. Megvetés: negatív színezetű megjegyzések a másikra, pl. „Olyan
   vagy, mint az apád”
4. Nem kommunikálás: valaki elfordul, magába zárkózik, és elutasítja
   az közeledést.

De ez csak egy kis ízelítő volt eme sokrétű témából. Aki szeretne ennél többet tudni a házasságáról, önmagáról, a társáról, a gyermeknevelés nehézségeiről, Isten helyéről a házasságban és hogy más, hasonló élethelyzetben lévő ember hogy bírkózik meg az élet nehézségeivel, az éljen a lehetőséggel. Az alkalmak minden házaspár számára nyitottak, szombat délután 16 órakor kezdődnek és havonta egy, a hirdetésben meghatározott alkalommal kerülnek megrendezésre, a Közösségi Házban.

Az írás a 2018 áprilisi Hírmondóban is olvasható