2020 nagyböjtje több szempontból is különleges (volt): március elején a plébániaközösség számára lehetőség adódott, hogy részt vegyen egy kétnapos zarándoklaton Mátraverebély-Szentkúton.

Az esemény pénteken délután, Kispesten szentmisével kezdődött. A busz ezután indult, és az utazótársaság Szentlélekkel eltelve, izgatottan beszélt arról, hogy milyen időt fog Szentkúton eltölteni.

A busz este érkezett meg Szentkútra, ám ekkor a sötét miatt a zarándokhely szépségéből nem lehetett sokat észlelni. Vacsora után mindenki elfoglalta a szobáját, ezután pedig egy szentségimádás keretében lehetőség nyílt személyesen is találkozni az Úrral. Bár fizikailag már Szentkúton voltunk, a szentségimádásban a lelkünk is megérkezhetett Istenhez. Az ezutáni közös zsolozsma éneklése közben pedig igazán megtapasztalhattuk: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

A szombati nap közös imádsággal kezdődött. Reggeli után lehetőség volt a templomban a szentgyónás segítségével kiengesztelődni. Ezt követően egy ferences atya röviden bemutatta a kegyhelyet és a templomot. A bemutató után szentmise következett. Az evangéliumban Jézus arra intett minket, hogy szeressük ellenségeinket, és legyünk tökéletesek, mint a mi mennyei Atyánk.

A Szentmise után a zarándokoknak két lehetősége volt a nap folytatására: a társaság egyik csoportja a Szentolvasó imádkozása során mélyítette el a kapcsolatát Máriával és Jézussal. A másik csoport eközben a közeli remetebarlangokhoz kirándult, ahonnan szép kilátás nyílt Szentkútra. A zarándokhelyre, az erdőre és a hegyekre tekintve „[Dicsérjétek az Urat] Mind ti hegyek és halmok, gyümölcsfák és cédrusok. (…) mert egyedül az Ő neve magasztos! Fönsége felülmúlja az eget és a földet (…)” (vö. Zsolt 148,9-13)

A zarándoklat utolsó programja a közösen elvégzett keresztúti áhítat volt. Ehhez egy kiépített ösvény állt rendelkezésre, ahol megjelölték az állomásokat. A szabadban járva, az emelkedőn fokozatosan feljebb és feljebb kerülve, a keresztutat hallgatva és imádkozva igazán közel érezhettük magunkat a Golgotára felkapaszkodó Jézushoz. Miután megérkeztünk a busszal, befejezésként megint bementünk templomunkba, ahol hálát adhattunk Istennek a zarándoklatért, egyházközségünkért.

A hétköznapokban az ember gyakran úgy érezheti, nincs mindig arra ideje, hogy foglalkozzon a hitével. Sok munkát kap a főnökétől, sokat kell tanulnia, még az otthoni bevásárlás és a mosogatás sem intézi el saját magát. Ez a két nap azonban alkalmas volt arra, hogy az ember igazán Istenre tudjon figyelni, és a nagyböjtje megszentelt legyen.

A képeket Óvári Ákos zarándoktársunk készítette, ezúton is nagyon köszönjük.